A Logodi utca költészete

Sok bizonytalanság övezi címadó utcánkat. A házakon elhelyezett utcanévtáblákon hol Lógody-nak hol pedig Logody-nak írták, egyetlen bizonyosság, hogy a Logodi utcát – a maga rövid o-jával – a magyar költészetben Kosztolányi Dezső tette halhatatlanná, Hajnali részegség című, 1933-ban írt versével. Bár Kosztolányiék háza a Tábor utca 12. szám alatt állt, Kosztolányi az “ahol lakom” fordulattal lakhelyévé emelte a Logodi utcát, mely azóta nemcsak tőle, hanem a magyar irodalomtól is elválaszthatatlan: a Krisztina­várostól, Márai Sándortól, Babits Mihálytól, Ottlik Gézától, Tandori Dezsőtől, és éppígy elválaszthatatlan a magyar olvasók­tól is. Kosztolányi, illetve írótársai és -utódai révén a magyar irodalom egyik főutcájává vált. Ki tudja hányan sétáltak el kamasz- vagy akár felnőttkorukban a genius loci hívására – az emlékezőhelyekre jellemző megelevenítő gesztus jegyében – a Logodi utcába és környékére, hogy megértsék, vagy legalább közelébe férkőzzenek fizikailag is annak a titoknak, amely azon a bizonyos éjszakán a feketéktől és cigarettáktól fölajzott szívű költőt is magával ragadta.
A Hajnali részegség költői varázsa és a Budai Vár alatt húzódó utca szelleme azonban nemcsak a Kosztolányi-rajongókat, hanem sok pályatársat is megragadott irodalmunkban. Azok a versek, elbeszélések és esszék, melyek összegyűjtésére ez a kötet vállalkozik, a Logodi utca és szorosan vett környezete (elsősorban írói, irodalmi környezete) szelleméről szólnak. Költők, írók, irodalomtörténészek munkái, többnyire személyes, vallomásos vagy rejtetten vallomásos életanyagot, kötődést megmutató formában, tollrajzokban, esszékben.
Jelen antológiában olyan művek szerepelnek, amelyekben nemcsak fölsejlik, akár egyszeri említéssel a Logodi utca neve, hanem olyanok is, amelyek számára ihletforrásul szolgált Kosztolányi költészete.