Mikor van most?

Talán eljön az idő, amikor az ember nem ír és nem olvas, amikor gondolatait és érzéseit, információit és mítoszait már nem az írott nyelv által, pontosabban az írott nyelv által már nem rögzíti és közvetíti. Itt és most, számunkra még fontos az írás és az olvasás, fontos, hogy miről és miképpen írunk, és hogy mit olvasunk. Mindez még így vagy úgy része az életünknek, a kommunikációnknak. Hiszen az írás elsősorban kommunikáció, párbeszéd – istennel, világegyetemmel vagy csak saját magunkkal, de leginkább azzal, aki olvassa, vagyis az olvasóval. A kötetben szereplő, két évtized rövidebb-hosszabb szövegeinek többsége tehát olyan művekről készült, amelyek megszólítottak: kérdéseket tettek fel nekem, vagy éppen engem is foglalkoztató témákat vetettek fel, én pedig olvasójukként igyekeztem válaszolni. Néhány olyan írásomat is beválogattam, amelyekben én vágytam egy-egy alkalom apropóján párbeszédet kezdeményezni. Talán lesznek néhányan, akik valamilyen formában – például egy-két általam citált művet elolvasván – folytatják a beszélgetéseket, esetleg újakat kezdenek. (A szerző)