Korszakzáró

Vázlatok egy önéletrajzhoz

„Ami a legfontosabb: önerőből, külső segítség nélkül éltük túl (nyilván, ha leszámítjuk az isteni segítséget, de ezt most inkább hagyjuk). Annyira túléltük, hogy még nektek is harminckilenc másodunokatestvéretek van apai (lövétei) ágon. »Csak egy család« – mondhatná erre bárki. Ez a normális, mi ebben a szenzáció? Hiszen a bantu kanász is ugyanígy túlélte, ugyanígy van neki is családja! Nos, apátok szerint éppen ez a szenzáció! Ettől a normalitástól élő és eleven még mindig az ő családja is, annyira élő, hogy szinte fölösleges ötvenéves apátok alább következő végrendelete (elvégre bármelyik lövétei rokontól felvilágosítást kérhettek majd a vezetéknevetekben szereplő Lázárokról). Apátok viszont nem akar ismét a mulasztás bűnébe esni, eldarálja hát nektek apai felmenői névsorát, úgy, ahogy az apjától (a ti nagyapátoktól) hallotta, rövid kommentárt fűzve minden névhez. De talán érdemes a legeslegelején kezdeni…”

Lövétei Lázár László 1972-ben született Lövétén. Költő, műfordító, szerkesztő. Székelyudvarhelyen érettségizett a Tamási Áron Gimnáziumban, 1998-ban szerzett magyar–román szakos tanári diplomát a BBTE Bölcsészkarán. Versesköteteket és műfordításköteteket publikált, 1998–2019 között a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztője volt. Arany versek című, Arany Jánosról szóló 2009-es könyvét követően ez a második esszékötete.