A delfinek hangja

Talán nem meglepő, hogy Szilárd Leót (1894-1964), a nukleáris láncreakció – és ezáltal az atombomba – lehetőségének felfedezőjét szépíróként is leginkább a globális atomháború veszélye foglalkoztatta.

Szuperintelligens delfinek szövevényes lobbiba kezdenek, hogy kiharcolják a nukleáris fegyverek leszerelését; az Egyesült Államok és a Szovjetunió egymás nagyvárosainak aláaknázásában találja meg a béke bombabiztos garanciáját; űrbéli kutatók érkeznek a radioaktív romhalmazzá lett Manhattanbe, és egy nyilvános vécében keresik a magyarázatot a minden földi életet elpusztító katasztrófára… – legyen szó akár hidegháborús politikai szatírától, akár a távoli jövőben játszódó sci-firől, Szilárd Leó történetei végső soron mind a gombafelhő árnyékában játszódnak. A delfinek hangja ötletes és szórakoztató formában tálalt, változatlanul aktuális figyelmeztetés arról, hogy a tudományos fejlődés nemcsak az emberiség boldogulásához járulhat hozzá, hanem teljes megsemmisüléséhez is elvezethet.

“A demokrácia alapelve szerint egy idióta ugyanannyit ér, mint egy lángelme.”