Temesvár kövei

Temesvár legrégebbi városrésze, az Erzsébetváros múltját és jelenét térképezi fel, tekinti át és mutatja be a kötet.
Földrajzi és történelmi feltételek és körülmények okán a Bánság fővárosa több fertályból alakult, szervesült az évszázadon során egységes településsé az alföldi rónaság mocsaras lapályán. A nevét adó folyó és a szigetén létesített erődítmény már a koraközépkorban kiemelt fontosságú hadászati központtá tették. A várat többször is átépítették, megerősítették és korszerűsítették, ellenben védelmi jelentőségét és szerepét 1892-ig folyamatosan tartotta, megőrizte. A vár palánkok és falak védte belső területe viszonylag gyorsan betelt, a vársíkon ellenben a sáncok, a védművek közelében nem volt szabad építkezni. Két agyúlövésnyi távolságra jöttek létre a világtájak minden irányába a tanyabokrok, a kisebb-nagyobb házcsoportok.
Szekernyés János házról házra, utcáról utcára, térről térre haladva idézi fel Erzsébetváros emlékeit, emlékezetét, közelmúltját és jelenét, nyomatékosabb figyelmet és teret szentelve a történelmi nevezetességű helyeknek, épületeknek, emlékjeleknek, a neves személyiségeknek. De nem csak az érdekességek, a különlegességek jelzésére, szemlézésére, felvonultatására, bemutatására fordít gondot, hanem a közembereket, a közönséges halandókat, az egyszerű polgárokat is számba veszi, felsorolja. Nemzetiségek, foglalkozási ágak szerinti összetételüket, megoszlásukat is feltárja.
Közönséges útikönyvnél, turisztikai kalauznál lényegesen több – alapvetően más! – a kötet: Temesvár legrégebbi városrészének, a sok jellegzetességet tömörítő és őrző Erzsébetvárosnak szociográfiai „hármas tükre”.