Sorsfordulások rítusai a székely-magyaroknál III.

Hármas könyvbe rendezte korábban megjelent szokásmonográfiát dr. Balázs Lajos, Csíkszentdomokos átmeneti szokásainak kutatója, munkáját kiegészítve újabb kutatásainak eredményeivel, e felhalmozott tudás- és tapasztalatanyag révén megfogalmazott következtetésekkel. Mindhárom kötet allegorikus címet visel Szeretet fogott el a gyermek iránt, Az én első tisztességes napom, Menj ki én lelkem a testből , s ezek a címek a közösségi én organikusan összeálló hármas könyvévé teszik a szokásmonográfia-sorozatot, azé a mindig érkező, cselekvő, elmúló éné, aki egy paraszti közösségben, a paraszti közösség hagyományai szerint megfogamzik majd világra jön, társat keres magának, aztán elhagyja földi életét és a szellemi világra váltja azt. Miközben szokást, szabályt, törvényt alkot, anyagi és szellemi javakat hoz létre, amivel megteremti létértelmét. A Menj ki én lelkem a testből furcsa megfogalmazású felszólító mondatból lett cím a távozni induló lélek, a maradó test élet-halál kapujában állásának pillanatát ragadja meg. A haldokló ember megkerítési rítusának indító mondata, amit a kerítő asszony mond a távozó nevében, amikor még nem halott, de már nem is élő.
Annak a pillanatnak a közeledtét jelzi, amelytől számítva a haldokló körüli törődés egyszeriben halottat eltávolító igyekezetté változik. E kötet megjelenésével valósulhat meg a tervezett hármas könyv.
"(...) A halál, ahogyan Pintér Sándor fogalmazott, "az emberélet utolsó s egyben legtragikusabb fordulója" (1991. 107). mégis előbb foglalkozom vele, mint a születéssel vagy a parasztember szerelmi életével, mivel úgy vélem, hogy ennek feltárásával az adott faluközösség társadalmi életének mélyrétegeit leginkább megérthetjük. Tulajdonképpen életünk két rejtélyének, a halál és a születés titkának szembehelyezéséről van szó.(...)" (részlet a Bevezetésből)