Nobile Officium - Az erdélyi magyar történelmi családok XX. századi sorsa

Érdekes könyvet tart kezében az Olvasó. Romániában a XX. század történelmi kataklizmáit valamiképpen minden népcsoport és társadalmi réteg megszenvedte. Ki kevésbé, ki jobban. Az erdélyi magyar történelmi családok ez utóbbiak közé tartoznak. Nemcsak azért, mert a kormányra kerülő kommunista román hatalom elvette mindenüket, szó szerint földönfutóvá téve őket (kálváriájuk egyébként már I92I-ben, az akkori román földreformmal kezdődött, amikor szántóföldjeik, legelőik, erdeik nagy részét a román állam kisajátította és román nemzetiségűeknek juttatta), hanem azért is, mivel megpróbáltatásaik ezzel még nem értek véget. Képzettségüknek, képességeiknek nem megfelelő, gyakran megalázó munkákból kellett fenntartaniuk magukat és családjukat, sokáig kényszerlakhely volt kijelölve számukra, amit csak különleges alkalmakkor, előzetes rendőri engedéllyel hagyhattak el, gyerekeik jó ideig nem tanulhattak tovább főiskolán (gyakran még a középiskola nappali tagozatán sem), és állandó megfigyelés alatt álltak, mint a társadalom számára "gyanús elemek". Kétszeresen is gyanúsak voltak: egyrészt magyarságuk, másrészt társadalmi státusuk miatt. Akik közülük emigráltak, azoknak sem volt könnyű idegenként, hontalanként új társadalmi és nyelvi környezetbe beilleszkedni, a nullától kezdeni mindent.

A tartalomból: Beszélgetés altorjai báró Apor Csabával, az Apor nővérekkel, Ugron Istvánné báró Bánffy Máriával, Bánffy Fruzsinával, gróf Bethlen Anikóval, gróf Degenfeld-Schonburg Istvánnal, dálnoki Gaal Miklóssal, gróf Haller Bélával, gróf Kálnoky Tiborral, malomvízi Kendeffy Mária grófnővel, kisfaludi és lubellei báró Lipthay Antallal, gróf Mikes Borbálával, Roy Chowdhury, szül. zabolai Mikes Katalin grófnővel, Mikes Zsigmonddal és Vályi Zsuzsannával, gróf Petrichevich-Horváth Tholdy Péterrel, széki gróf Teleki Kálmánnal, Vécsi Nagy Zoltánnal.