Zuhanópályán

Az erdélyi szerző ötödik könyve szülőföldjére, Nagyváradra visz bennünket, közvetlenül a 2. világháború utáni időkbe. A szerző így ír könyvéről:

“A könyv címe lehetett volna: Az erdélyi nemesség alkonya, vagy akár Nemes lelkek alkonya, mert a nemesség lassú felőrlődéséről, eltűnéséről szól. Igaz, nem is annyira a nemesiek történelmi szerepét taglalom a regényekben, hanem arról írok, hogyan deformálódott a hazugságokkal teli kommunista világban maga a jellem, mert az igazi, szó szerinti nemes lelkek többségének kipusztulásához vezetett, mert a második világháború utáni új politikai berendezés, ezt eredményezte.
Igaz, akár tovább is mehetnénk ezzel a gondolatmenettel, amikor a ’89 után a volt volt szocialista országokban megjelenő új fogyasztói társadalmak életnormáit figyeljük meg, és ahol az átvitt értelemben nevezett “nemesség”, mint lelki jellem, el kezdett korrodálódni. Ha pedig valakit ez megnyugtatna, hadd mondjam el, hogy hasonló jelenséget figyelhetünk meg – főleg az utóbbi időben – még Nyugaton is. Csak nézzünk körbe, mi történik a Nagyvilágba.
A nemes lelkek alkonya mindennapi valósággá vált.”