Zsákutca a végtelenbe

A Föld és az emberiség mai problémáinak gyökerét nem könnyű megtalálni és néven nevezni, mert a tisztánlátásunkat kártékony – sajnos széles körben elterjedt és csak kevesek által megkérdőjelezett – tévhitek és tévedések akadályozzák. Valóban információs kor és tudásalapú társadalom az, amiben élünk? Napjaink viharos technikai fejlődése és állandó gazdasági növekedése biztosan az ember eszességének a jele, – a globalizáció, a migráció és a nyugati demokrácia térnyerése pedig a sokszínűség, az esélyegyenlőség és a tolerancia győzelme? Kolumbusz, James Watt és társaik valóban egyedülálló, a történelembe új fordulatot hozó felfedezők és forradalmárok voltak? Nem lehet, hogy az emberiség eddigi útja nyílegyenesen vezetett a mai állapothoz, és a történelem első igazi fordulata és forradalma még hátravan? A kötet efféle szokatlan és provokatív kérdéseket feszeget, – nem titkoltan azért, hogy vitát és párbeszédet generáljon.

“Miután az eszével és a logikájával maga körül minden természeti akadályt – azaz létfontosságú útjelzőtáblát és védőkorlátot – kidöntött és letarolt, és így egy kietlen, valamennyi irányban végtelenbe vesző zsákutcában találta magát, az emberiségnek egyetlen esélye maradt a túlélésre: hogy a jövőben másféle útjelzőtáblákat vesz majd észre. Olyanokat, amelyeket az eszével és a logikájával eddig nem volt képes észrevenni. És ezért – de csak ezért – még ki se döntötte őket.”