Zápor, könnyekkel

Festékmaszatos tenyerétől a riadalom újabb hulláma csapott rá… Nem is gyanította, honnan kerülhetett markába a mocsok, de ősemberi alapélménye szerint mint kívülről – fentről? – jött csapást félte. Mint a mennydörgést. Mint jóvátehetetlenül elcseszett életét. Eldobta volna a kezét, egyet-kettőt csapkodott, talán lerázhatja, talán ijesztő mintázatú és nagy lepkeként elillan a ragacs.