W.

Lipcse, 1821 nyara. Johann Christian Woyzeck, alkalmi munkás és egykori zsoldos katona, meggyilkolja Johanna Christiana Woostot, egy seborvos özvegyét. Az elkövetőt a korban újdonságnak számító, tudományos alapokon nyugvó kihallgatásoknak vetik alá, hogy kiderüljön, véletlenül, ösztönszerűen vagy előre megfontolt szándékkal követte-e el tettét, s milyen motivációi voltak. Az 1836-1837-ben írt, de be nem fejezett, azóta is ezernyi interpretációban a nézők elő kerülő Georg Büchner-színmű, a Woyzeck a “filológusok és színházi rendezők csemegéje”. Alban Berg operát írt belőle, készült belőle több musical, Werner Herzog filmre vitte, ahogy a magyar rendező Szász János is, bekerülve ezzel az 1994-es Oscar-díj-jelöltek közé. A Schilling Árpád fémjelezte Krétakör csakúgy színpadra állította, mint szerte a világ színházi rendezői, Németországban máig az egyik leggyakrabban játszott darab.
Steve Sem-Sandberg a Büchner-drámát is megihlető valós lipcsei gyilkosság törvényszéki orvosának 1914-ben megtalált dokumentációit is felhasználva írta lenyűgöző, lírai-érzéki nyelvezetű lélektani regényét. Tragikus és könyörtelen látlelet a háborúk borzalmáról, a társadalmi kiszolgáltatottságról, az emberi lélek sebezhetőségéről – aktualitása sajnos nem megkérdőjelezhető.