Vöfély história | Egy évszázados vőfélykönyv Középajtáról

A tisztelt Olvasó különleges olvasmányt vett kézbe. A kiadványunk alapjául szolgáló kéziratos könyvecske első verseit 110 évvel ezelőtt, 1901. november 21-én, utolsó darabjait 1939. május 1-jén vetették papírra az erdővidéki Középajtán. A kézirat a kor ponyvakiadványaiból, illetve a szakirodalomból is megismerhető lakodalmi költészet vőfélyrigmusainak variánsait tartalmazza, azokat a leggyakoribb verseket, amelyek szükségesek és elegendőek voltak egy hagyományos falusi lakodalom levezetéséhez. A fiatal pár, a menyasszony és vőlegény búcsúzkodásának versei mellett megtaláljuk a lakodalmi étkek beajánlásának tréfás szövegeit (asztalterítéskor, levesről, húsról), illetve a lakodalom egyes eseményeinek kommentárjait (kárlátni való meghívás, főkötőről, borbevitelkor). A füzet históriaként a lakodalom mint esemény verses leírásának indult, kronologikus sorrendben prezentálva a verseket. Gyenge András két hónap alatt a lánykéréstől a menyasszonytánc és kásapénzszedés eseményéig, nagyobb léptékben bemutat egy lehetséges lakodalmi forgatókönyvet. A kézirat azonban itt nem zárul le, további bejegyzések kerültek bele, összességében a füzet megszületése hosszú, közel négy évtizedet ölel át. A Gyenge András által elkezdett, majd fiai és távolabbi rokona által bővített gyűjtemény kronológiája végül felbomlott, a későbbi bejegyzők által rögzített rigmusok már eléggé esetleges sorrendben kerültek a gyűjteménybe, így annak nem sikerült a családi ünnepet kezdettől a végéig teljes, kerek egész vőfélykönyvként bemutatni. Hogy a gazdálkodással foglalkozó szerző végigvitte-e vállalását; 46 oldalnyi saját kézirata tartalmazza-e mindazt, amit le szeretett volna írni; vagy elfoglaltságai miatt, esetleg mintapéldányok hiányában nem bővíthette tovább a könyvét; vagy elégségesnek találta a rögzített verseket egy szokványos középajtai lakodalom levezetéséhez – a válaszokat lehet találgatni, de talán nem is érdemes. A kézirat önmagában, vélt vagy valós hiányosságai ellenére is korai és fontos forrást képvisel a székelyföldi, ezen belül az erdővidéki és háromszéki lakodalmi költészet és kéziratos könyvek/füzetek néprajzi dokumentálása és kutatása terén. Mielőtt bemutatjuk a vőfélyhistóriát, röviden felvázoljuk a kézirat főbb illeszkedési pontjait a műfaji és regionális hagyományokhoz.