Villámvignetták

Ebben az önéletírásban a szerző élete eseményeit, szereplőit, történeteit, jelenségeit, folyamatait jegyzi le. 1972-ben született Kolozsváron, része volt tehát még a kommunizmus „áldásaiban”, a jegyre adott ételben, a kötelező karszám és egyenruha-viselésben, a racionalizált gázfogyasztásban stb.; 1990-ben jutott be a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar–román szakára, és megélte a rendszerváltás kezdetének kínjait; 1995-ben kezdett el dolgozni, és tapasztalhatta a rendszer átfordulását egyfajta balkáni kapitalizmusba, nepotizmussal, korrupcióval, múltba révedéssel és az önzőség terjedésével.
Mindezeket saját szűrőjén átszűrve élte meg, saját családjával, szerelmeivel, szakításaival, apává válásával és első házassága szétbomlásával együtt. Az egyéni raszteren átszűrődik tehát egy egész korszak, majdnem öt évtized Kelet-Európa legújabb kori történelméből, s ilyen módon ezek a „villámvignetták” korrajznak is beillenek, ha tetszik, egy ember élete rajzolódik ki a világ életében, a világ élete egy ember szemszögén keresztül.
Ugyanakkor mindez egy olyan ember élete is volt, aki végig a kultúrában dolgozott, írt, szerkesztett, fordított, és munkája révén óhatatlanul belelátott a mentalitásba, amelyben élni kényszerül, és amelyet a maga ereje szerint meg akart változtatni, amikor megértette a működését.
A szerző távol tartotta ezektől a jegyzetektől a szélsőséges szubjektivitást – ez Visszaforgatás című 2006-os regénye hajtómotorja, most megpróbálta elkerülni. Mivel a sorozat eredetileg a Facebookon jelent meg, igyekezett minél visszafogottabban nyilatkozni, több megbocsátással és talán bölcsességgel, mint korábban tettem. A szép élményekre koncentrált, azok üvegén át nézte mindazt, ami történt.