Világvége III.

Kötetünk, Tamás Gáspár Miklós életműkiadásának harmadik darabja, a 2001-2020 között írt politikafilozófiai állásfoglalásokból és útmutatásokból közöl bőséges válogatást. A tematikus összecsengés folytán a Törzsi fogalmak folytatásának tekinthető: itt is három identitáspolitikai alakzat tér vissza újra meg újra, csak immár a “posztfasiszta kapitalizmus” kontextusában: az etnicizmussá változott nacionalizmus; a különféle szocializmusok eszméje és öröksége; a vallási elköteleződés, és annak megvallhatatlansága. Az írások közös kiindulópontja hovatartozásunk kérdésessége a mitikus eredetek hiteltelenedése után: arról szólnak, milyen sok irányból jövünk; azt bírálják, merre mennek a dolgok; arra vonatkozóan adnak tanácsot, hová tartsunk. Noha számos történelmi szereplő (típusalak, kultikus figura, vitapartner) vonul fel a lapokon, az elbeszélő elsődleges beszélgetőtársa alighanem Bibó István; ennyiben gyűjteményünk, A barbárok üzenete a posztfasizmusból írott kortárs, marxista válasz A kelet-európai kisállamok nyomorúságára.