Világszámok II. rész – 7-esek

7-ről 7-re A kuplé szerint “teve van egy hetes, van két hetes, van négy hetes sőt több”. Itt tizenegy 7-es van. Akad köztük, akinek felnőtt pályafutása 1710 hetes volt, azaz csaknem 33 évig tartott. Sir Stanley Matthews ötven esztendős korában játszotta utolsó bajnoki mérkőzését, Garrincháról pedig a szintén kétszeres világbajnok Didi azt mondta: „Brazil anya száz évenként szül olyan gyermeket, amilyet Mané mamája hozott a világra 1933-ban.” Lehet tűnődni: Pelé 1940-ben vagy – hogy maradjunk csak a 7-eseknél – Jairzinho 1944 karácsonyán született… A szélsőkről amúgy azt tartják: nehezebb gólt elérniük, mint a „belsőknek”. Ehhez képest Cristiano Ronaldo minden idők első számú válogatott gólszerzője – hogy egyéb rekordjait ne is említsük –, Kurt Hamrin a Serie A történetének nyolcadik legeredményesebb labdarúgója (190 “dugóval”), és Sándor Károlynak sem kell szégyenkeznie a 182 bajnoki gólja miatt. „Csikarnak” ugyanúgy rövidebb volt az egyik lába, mint Garrinchának – ez, úgy tetszik, jobbszélső-sajátosság –, Didier Deschamps-nak viszont egyforma a futballista- és a szövetségi kapitányi karrierje: mindkettő világbajnoki címbe torkollt. Honfitársa, a húsz éves Mbappé még nem lehetett edző (de vb-aranyérmes már volt). Jairzinho egy vb minden brazil meccsén gólt ért el, CR7 négy, David Beckham három világbajnokságon „köszönt be”, Figo pedig Magyarországon szerezte első Eb-ezüstérmét, és reklámozta az ásványvíz-márkák egyikét. A Világszámok második kötete a 7-esekkel foglalkozik. Igazán erős a mezőny. Ennek alátámasztásául: még az sem biztos, hogy Best a legjobb…