Világító szív

Aligha van Dsida Jenőnek hűségesebb olvasója Lisztóczky Lászlónál. Nemcsak abban az értelemben, hogy ifjú kora óta újra meg újra fellapozza a költő verseit, változatlan – vagy talán egyre nagyobb – élvezetet találva bennük. Hanem úgy is, hogy igyekszik megosztani ezt a versek szerezte örömöt másokkal is – lehetőleg mindenkivel. Ezért alapította meg két évtizede a Dsida Jenő Baráti Kört, melynek programos célja a költő népszerűsítése, életének és költészetének minél szélesebb körben történő megismertetése. Nincs olyan Dsida-kutató, aki meg ne fordult volna – esetenként többször is – Egerben, e csakugyan “baráti kör” vendégeként, hogy előadásával hozzájáruljon a fenti cél eléréséhez, mindig zsúfolt teremben, mindig lelkes közönség előtt. Lisztóczky László ezzel vált a Dsida-kultusz megalapítójává, oly időben, amikor a költőt és életművét még alig sikerült kiszabadítani a célzatosan rosszindulatú felejtés fogságából.

Lisztóczky László azonban elsősorban irodalomtörténész, aki kutató szorgalmát és tehetségét úgyszintén kedves költőjének (is) szenteli. A költő – az antik szállóigét cáfolva – nemcsak születik, hanem lesz is. Életének eseményei teszik azzá, nemkülönben a hatások, melyek környezetéből érik. Élet- és környezetrajz nélkül versei alig – vagy csak másképpen, kevésbé “hűségesen” – érthetők. Lisztóczky László Dsida-tanulmányai nagyfokú filológiai pontossággal és esztétikai érzékenységgel mutatnak példát élet, környezet és kor “egybeolvasására” a költő verseivel. Dsida-képünk minél teljesebbé tételében így múlhatatlan érdemeket szerzett.

Láng Gusztáv