Vessző, szóköz, csend

“A zene a hangjegyek közötti szünet” – állította Debussy. “Az árnyék hatalmasabb a fénynél” – fejti ki Leonardo. Kata Hannes kötetének címe: “Vessző, szóköz, csend”. Sorai tömör, feszes együttesének szuggesztivitásából szüneteibe – szóközeibe – kapaszkodunk, melyek csendet árasztanak. Szükségünk van rá a nyelvként alkalmazott írói szenvedés közepette. A szavak fényeit pedig elborítja a leonardói árnyék. Sötét lesz. Végig sötét. Metaforák rengetegében tapogatózunk, a különböző művészetek szinergiáit érzékelve virtuálisan, valóságosan. Az író rövid sorai sorjáznak egymás alatt, egy szó is lehet egy sor, sőt egy szakasz is, spirituális becsapódásaik folyamatosan sérüléseket okoznak az olvasónak is. Jó egy-egy pillanatra elkalandozni az oldalak tört fehér homogén felületeihez. A szerzőt a végső kérdések foglalkoztatják személyes eszkatológiája jegyében, amelyből nem hiányzik egy mélyre ültetett flagelláns attitűd. A tanatológia költészete ez, melyben a nyelv minimalizmusa paroxizmussá fokozódó fájdalom számbavétel, s melyben a női létezés állapotai, stációi is felszínre kerülnek a gyermekkortól az anyaságig, a valakit elveszteni megbocsáthatatlanságáig. Kata Hannes versei, inkább szövegei, szinte puskagolyók, ugyanakkor a céltáblán ütött találatok is egyben. És a céltábla? Döntse el az olvasó.
Egy biztos: a megrendülés.

Feledy Balázs