Varázskert

“Carpe diem, car la vie est belle! Élj meg és élvezz minden pillanatot, mert az élet szép! Egy kislány elindul a nyugati határszéli, kis ékszerdoboznak nevezett városból, Kőszegről. Gyermekkora emlékeiből felvillannak a városka lélekemelő történései, mozzanatai. Számos kalandot él meg, tanul, utazik és barátokra talál. Barátnőivel elindul az élet rögös útján, sok országot és várost bejárnak (Párizs, Mexikó, Közép-Ázsia), és mindeközben felnőnek, átélnek szerelmet, csalódást, és sok tapasztalattal gazdagodva rátalálnak életük párjára, valamint a helyre, ahol végül megállapodnak. Humor, szeretet szövi át a történeteket, melyek valós események köré szövődnek. És most, hogyan tovább? Stuart Wilde gondolatait ízlelgetve valóban felmerül bennem a kérdés. Mindenekelőtt elhatározom, hogy elengedem az önmagam ellen vívott küzdelmet, az örökös aggódást, gyötrődést, hogy mi lesz, ha… Meg kell tanulnom időben nemet mondani. Ebben is rugalmasak kell lennem. Ha nehéz döntés előtt állok, időt kell hagyni, hogy rájöjjek, mi az , ami nyugtalanít és félelmet szül bennem. Mernem kell változtatni azokon a körülményeken, amelyek nem felelnek meg igényeimnek. Őnzetlenül adni, ahogy az anyai szeretetet kaptuk, szavakkal, tettekkel segíteni, tiszta szívvel szeretni, és humorral élni- ezek azok a mindennapokat szabályozó elvek, amelyek mindig melegséget fakasztottak a szívemben, ezeket is a szüleim hagyták örökül rám. Mindezek érlelődnek bennünk, ahogy az idő halad fölöttünk, és ez által bölcsebbé, boldogabbá válunk. S ha ezeket a belsővé vált erényeket tovább tudom adni, akkor volt értelme a kezdeti küzdéseknek. A természet és a könyv szeretete, tisztelete menedéket nyújt az élet vándorainak. Szeretettel üzenem: utazzatok, olvassatok, és
leljétek örömötöket a természet szépségében! “