Van, hogy mégis

“Jakab Krisztina Franciska versei játékosak és komolyak, áttetszőek és sokjelentésűek, könnyeden zeneiek és elmélyülten meditatívak. Jól ismert helyzeteken keresztül az ismeretlen kalandos tájaira csalogatnak, sokszínű tapasztalatot fonnak egységes szövedékké: a női mivolt, az anyaság, a nagyvárosi magány, a technokrata életérzés, az idő megállíthatatlanul konok múlása, az emberi kapcsolatok őrlő és megmunkáló ereje, s még megannyi ismerős, ámde mégis sajátosan új fénybe kerülő élethelyzet, amelyeken átsugárzik a huszonegyedik századi keresztény tapasztalat minden fenyegető kétsége és megküzdötten ajándékba kapott bizonyossága.”
(Tóth Beáta)