Válogatott versek

„Nemzedékének egyik legjelentősebb költője” – írta az akkor hetvenöt éves Várady Szabolcsról nemzedékük egyik legjelentősebb kritikusa, Radnóti Sándor. „Veszedelmesen kész költő” – ez pedig Vas István véleménye volt a költői készségeknek már gimnazista­ként teljes birtokában lévő fiúról.„Vannak fiatal költők, akiknél az in­dulás, illetve a saját hang megtalálása ahhoz a felismeréshez kapcsolódik, hogy nem tudják folytatni az előzmé­nyeket” – ezt pedig maga Várady Szabolcs írta, ötven éve, Tandoriról, de meglátása a saját költészetére nézve is találó. Hiszen éppen az életgyakorlat­ként felfogott (első könyvének címére emlékezve: Ha már itt vagy) költészet folytathatatlansága (a másodikéval szólva: Hátha nem úgy van) vagy folytathatósága (a gyűjteményes kö­tet címét idézve: A rejtett kijárat) az ő nagyszabású lírájának tétje.Természetes hát, ha az ezzel a kér­déssel számot vető költő olyan he­lyekre akar aztán verset írni, ame­lyekről nem gondoltuk volna, hogy ott vers – még, már vagy egyáltalán – le­hetséges. (A legutóbbi kötet címét az ünnepi alkalomból egy felkiáltójellel kiegészítve: De mennyire!)Várady Szabolcs nagyszerű új darabokkal gyarapított válogatott ver­sei arról tanúskodnak, hogy szeretett mestere alighanem tévedett, mert nyolcvanévesen sem kész, lezárt hori­zontú alkotói alkat. Költészetének je­lentősége pedig messze túlmutat saját nemzedékének határain.Kőrizs Imre