Vaktérkép

Egy utazás, vélhetően az utolsó… A fiú elindul kerekes székhez kötött, beszédképtelen apjával, hogy annak útmutatása szerint felkeressék egy befejezéséhez közeledő élet fontos állomásait, szereplőit. Az apa egykor szónoki képességeiről híres politikus, akinek egész életét a szavak, a beszéd tisztelete és szeretete határozta meg. Az agyvérzés azt vette el, ami a legfontosabb volt számára, a gondolatok átadásának lehetőségét. Csak a gesztusok szegényes jelrendszere maradt, ami legfeljebb arra elég, hogy útjuk állomásait kijelölje, de indoklás és magyarázat már nem várható. Vajon a szavak elapadása után érkezhet-e még válasz a régóta nyitott kérdésekre? A fiú az utazás során a társalgás lehetőségétől megfosztva, az együttlét által mégis meghatározott gondolatkört bejárva folytat hangtalan beszélgetést apjával, és a közéjük telepedett csend már nem elválasztja, hanem minden addiginál közelebb hozza őket egymáshoz.