Útvesztők

E könyv szereplői, magányosak és szerelmesek, szexfüggők és aszexuálisok, idealisták és megcsömörlöttek. Galamblelkűek és gyilkosok. Felszínesek és traumatikusak, ilyenek Sohasemvolt ország lakói.

Van, aki a teljesség felé igyekszik, más hiába keresi, nem találja az oda vezető utat. Sorsuk az örök bolyongás. Tévelygők lehetnek csak életük útvesztőiben. Útvesztők, csapdák, szakadékok, örvények.

Útvesztők a sorsszálak kibogozhatatlan kuszaságában.
Anyáinkból és apáinkból, magából az öröklődésből.

A történetek akaratlan körforgásából azt hinnénk, sosincs kiút.
Mindenki valakinek a valakije, vagy hasonlít arra, akit ismerünk.

Elveszünk az összefüggésekben, a képzeletünk teremtette világba menekülve elveszünk képzeletbeli szerepeinkben is.

De mindig van kapaszkodó. Hol önmagunkban, hol egymásban.
Mindig van egy első ízlelés az ízléstelenségben, egy édes körtecsók a kiszáradásban.

Sohasemvolt ország akár lehetne is. Sohasemvolt lakói pedig éppen olyanok lennének, mint amilyenek mi vagyunk. Emberiek, elveszettek, álmodozók.

Az útkereső vándor először megsérül, elmagányosodik, és eltéved útközben. A végén mégis önmagára talál.