Úton | Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940)

A korábban a magyarságba már többségében asszimilálódó erdélyi zsidóság történetében is alapvető fordulatot jelentett az első világháború lezárulta. Az 1918 után román megszállás alá eső területeken élő zsidó közösség tagjainak választaniuk kellett: “vállalják továbbra is a sorsközösséget a magyarsággal, vagy […] elhatárolódnak a magyar társadalomtól”. A társadalmi és kulturális tekintetben is megosztott erdélyi zsidóság egy része a disszimilációt választotta, és a román állam adta keretek között igyekezett felépíteni egy kisebbségi, “nemzeti zsidó” identitást és társadalmat. A Gidó Attila által összeállított forrásgyűjtemény központjában elsősorban e folyamat története áll. A szerkesztő terjedelmes bevezető tanulmányából megismerhetjük e közösség értelmezéséhez szükséges legfontosabb fogalmakat, a korabeli álláspontokat és az erdélyi zsidóság alapvető társadalmi, demográfiai jellemzőit. A kiadványban helyet kapott 83 dokumentum első fele az 1918-ban Nagyszebenben megalakult Zsidó Nemzeti Szövetség első felhívásától kezdve az önálló zsidó nemzeti közösség intézményesülését dokumentálják; a második részben pedig a zsidó identitás problémáját taglaló sajtócikkek és elméleti írások olvashatók. A források értelmezését életrajzi kislexikon, bőséges tematikusan szerkesztett irodalomjegyzék, valamint részletes mutatók segítik. Az elsősorban elméleti és eszmetörténeti aspektusok irányában érzékeny, alapos munka Erdély történelmének és a kisebbségtörténetnek egy izgalmas, eddig alig kutatott szeletével ismerteti meg az olvasót.