Tükörkép

Kilencévi főpásztori publicisztika summáját tartjuk a kezünkben. Nem rohant mégsem annyira gyorsan a lepergett foghíjas évtized, hogy túl a kortárs társadalmi történéseken ne maradt volna számunkra szellemi-lelki táplálék, örök érvényű biztatás és útravaló egy, a 2016-tal kezdődő újabb tíz esztendőre. Hozzánk, a lélek művelőihez is szólnak az ezekben-ezekből felsejlő-leszűrhető, sarkigazságszerű tételek, egy csokornyi, amelyek a kortárs világegyház vergődő, krízisféle forgatagában születtek, de arra biztatnak, hogy kötelező módon számolnunk kell az új idők új jeleivel, hogy szárnyra kaphasson mindenkiben, híveinkben is a nélkülözhetetlen „dinamikus hit”. Reményik Sándor hozzánk szól ma is, mondva: „Lehet, mert kell!” Kell, mert túltesszük magunkat – erőtlenségeink pillanataiban – dogmáinkon, avasodó tradícióinkon, újakat keresünk, huszonegyedik századiakat. Tesszük ezt friss hittel, új változásokkal az új esztendőben, 2016-ban, ünnepi hangulatban, egyházmegyénk, a Brassói Magyar Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye fennállásának 130. évfordulóján.Zelenák József lelkész-esperesEmberként élve érdemessé válunk-e/válhatunk-e az Isten által felkínált szabadságra? Fel tud-e nőni a magyarság akkora feladatokhoz, mint saját örökségének ápolása és olyan alapvető emberi értékek védelmezése, mint a hit, a remény és a szeretet? Pallérozzuk-e anyanyelvünket, vagy vígan feledjük? Képessé válhat-e küldetésének teljesítésére egy olyan, nagy területen szétszórt hitközösség, mint a romániai evangélikus egyház? Ilyen kényelmetlen és nyugtalanító kérdéseket fogalmaz meg Adorjáni Dezső Zoltán azokban az írásaiban, amelyeket most kötetbe rendezett. Ajánlom a kedves olvasónak, hogy a „fecsegő felszín” alatt hallja meg a püspök csendesen, már-már (el)hallgatva meghúzódó mély üzenetét is: Igen, lehet emberhez méltó életet élni „alkalmas és alkalmatlan időkben” egyaránt. Igen, lehet a közösségről felelősen gondolkodni, és érdemes tettekre is vállalkozni embertársainkért, Isten kegyelméből, hit által!Dr. Csendes László egyetemi tanárA jegyzet, a publicisztika mint véleményműfaj személyes álláspontot közvetít – tanítják az újságírás tankönyvei. Adorjáni püspök írásai maradéktalanul eleget tesznek ennek a kívánalomnak. Az olvasó számára hamar kétségtelenné válik, hogy a célratörő mondatok szerzője bizony kimondja, amit gondol, és azt mondja, ami a szívén fekszik, tekintet nélkül az ilyen-olyan érzékenységekre. Nem ódzkodik az egyes szám első személytől – kerüli viszont a személytelen fogalmazás nyelvi szörnyszülöttjeit: nála nincs „megren-dezésre kerül”. Üdítő ez az egyenesség, akár saját egyházának problémáiról, akár a tágabb közösséget – a romániai magyarságot, a nemzet egészét – feszítő gondokról szól, avagy éppen örömökről számol be a püspök publicista.Dobsonyi Sándor, az Evangélikus Élet olvasószerkesztőjeBő fél évezrede már, hogy édes anyanyelvünk első nagy költőjének pennájából megszületett első nagy világi versünk, A végek dicsérete. Bő másfél évszázada, hogy az erdélyi magyar evangélikusok Végvári néven indult legnagyobb költője tolla alól, válaszként a „Nem lehet!” lefegyverző, önfeladó rezignációjára, a híres replika kikerült: „Lehet, mert kell!” Szükségből is lehet erényt kovácsolni, hirdeti jövőesélyeinket, napjaink gondjainak nyílt és bátor felvetésével, a cselekvő hozzáállás hirdetésével e könyv szerzője, amikor erdélyi magyar evangélikus híveihez, mai végváriakhoz a szószékről szól. És mindannyiunkhoz is, a végek dicséretének jelen prózai, publicisztikai változatában.Krajnik-Nagy Károly újságíró, tanár