Tizenegy

A kilencvenes évek első felének marosvásárhelyi lakótelepe lehetne bárhol Erdélyben, ahol a diktatúra alól felszabaduló generációk futballozni, csavarogni, a világba belekóstolni vágynak. Egy sürgősen eladott futballpálya, a régi cimborákból összeverbuvált tizenegy, és az istenek legyőzése kiváló ürügy arra, hogy egy letűnt korra – a gyerekkorra emlékeztessen Dimény Lóránt regénye. A Tizenegyben benne van mindaz, ami a rendszerváltást követő éveket meghatározta: a holland segélyek, sosem látott színek, illatok és ízek kavarodása a Ceaușescu-rezsim épített és szellemi „örökségével”, egy elzárt világ találkozása a féktelenül beáramló hatásokkal. És a lakótelepi kölykökkel, akik lassan felnőnek, és saját kapujuk előtt labdát szerezve, meg sem állnak az ellenfél hálójáig. (Szabó Róbert Csaba)