Tiszavirágok 1919-1924

Pósta Béla kolozsvári régészeti iskolájában formálódott Buday Árpád kiváló tanítvánnyá, majd vezető múzeumi szakemberként utóddá a Ferenc József Tudományegyetem Érmészeti és Régészeti Intézetében, valamint az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. Mestere nyomdoká­ban járva vallotta és hirdette: „Erdély magyar múltjának emlékeit minden erőnkből meg kell menteni”. A kolozsvári egyetem elvétele, a gyűjtemény-tárak kisajátítása, a dáko– román kontinuitás elméletének bírálata, a kisebbségi sors általános nehéz­ségei ellehetetlenítették működését, 1924-ben családjával Magyarországra kellett távoznia. Haláláig a Szegedre települt kolozsvári Ferenc József Tu­dományegyetem tanáraként és Régiségtudományi Intézetének vezetőjeként tevékenykedett. A kolozsvári napilapokban és folyóiratokban 1919–1924 között megje­lent tudományos ismeretterjesztő cikkeiből gyűjteményes kötetet szeretett volna előfizetők anyagi támogatásával megjelentetni. Mindent szépen elter­vezett: az előszó megírására régi barátját, Kristóf György irodalomtörtészt, egyetemi tanárt kérte fel, a korrektúra elvégzésénél Herepei János művelő­déstörténészre számított, a kötet kiadásánál a Minerva Részvénytársaság­ban reménykedett. Nagy csalódására az anyagiak hiánya miatt a gyűjtemé­nyes kötet mindkét – 1924-ben és 1926-ban tervezett – kiadása elmaradt, pedig egy történelminek nevezhető időszak forrásául szolgálhatott volna. Kései, de méltó elégtétel, hogy szívéhez és lelkéhez egyaránt közel álló, eddig kiadatlan publicisztikai össze­állítása – mely semmit sem veszített oktatni-nevelni óhajtó, ma is aktuális mondanivalójából –, kolozsvári Művelődés Könyvkiadó jóvoltából találkozhat korjelző írásai iránt érdeklődő olvasóközönségével.
                                                                                                                                                                       Sas Péter