Tihamér füveskönyve

“Sokáig azt gondoltam, a világon mennyi fantasztikus dolog lehet, amiről még csak nem is hallottam. Amik nyilván sokkal érdekesebbek és izgalmasabbak, mint amiket ismerek, mert azok, sajnos, elég szürkék. Aztán azon kapom magam, hogy a korábban felszínesen ismert dolgok mélysége a végtelen tágasság – nem az ismeretlen, nem létező távlatok kutatása jelenti az élményt, hanem az ismertekben való elmerülés. Ez nagyon coelhós lett. Főleg, mert nemcsak a kertészkedésre igaz, hanem például a horgolásra és a nemezelésre is… Jövőre pecázni kezdek? Vagy gombászni?”

Tihamér törekszik a világ minél nagyobb szeletének felfedezésére, de távolságtartással kezeli az élet dolgait, amiket szelíd derűvel figyel. A keserédes öniróniára nagy szüksége is van, hiszen tétova próbálkozásai a saját kert kialakítása során sokszor zátonyra futnak. A botladozásban hű társa Axol, aki képes a gyermeki rácsodálkozástól a rezignált mindentudásig valamennyi köztes létállapotot megélni, közvetíteni. Sőt visszatükrözni is.