Te fordítsd el

Ízlelgessük magunkban a mondatot: Borsodi L. László, a zsoltárköltő. Hogy van-e helye ilyen mondatnak a 21. századi magyar költészetben, nem tudom. Azt azonban igen, Te fordítsd el című – a szerző korábbi verseskönyveivel, a Szétszórt némasággal és az Estére megöregszel cíművel immár trilógiává bővülő – kötetében Borsodi L. László a legkétségbeesettebb, a legdühösebb, a legmegengedőbb, a legelveszettebb, a legtékozlóbb, a legkönyörgőbb és a legkönyörtelenebb költők hangján szól. És a legszerencsésebbekén – tegyük hozzá, hiszen megtalálta az üres hétköznapokban a „havak zuhogását”, a gyónás utáni csöndben a költészetet. S ha istent nem is, vívódó önmagát mindenképp. Valljuk be, a 21. századi magyar költészetben ez nem is kevés. (Demeter Zsuzsa)