Tanító mesék

Janusz Korczak munkásságából olyan válogatást kívánunk az Olvasó elé tárni, amely bemutatja a polihisztor Öreg Doktor érdeklődési körébe került tudományterületeket, témákat, azzal a céllal, hogy aki a gyermekneveléssel bármilyen kapcsolatba kerül, találjon segítséget, iránymutatást saját tevékenységéhez – továbbá az, hogy biztassunk mindenkit Janusz Korczak felfedezésére.

Korczakot sokan ismerik, azonban – sajnálatos módon – még többek számára ismeretlen a lengyel orvos, pedagógus, gyermekvédő, az ember. Miért lehet – bő évszázadnyi távolságból – munkássága fontos a ma emberének, korunk orvosainak, pedagógusainak, pszichológusainak, szociális munkásainak, gyermekvédelmi szakembereinek? Mert filozófiai megközelítésű és praktikus megállapításai örökérvényűek, mert kérdez, kételkedik, kérdések feltevésére biztat, és tudományos igényű kíváncsiságra készteti olvasóit. Mert értőn kapcsolja össze a kognitív és az affektív világot a gyermekek viselkedésének megértésére irányuló igyekezetében és ellátásuk során.

Janusz Korczak 1898 és 1912 között született publicisztikái és tanmeséi az értő és tiszteletteljes gyermeknevelésről, a felnőtté válás nehézségéről, a felnőttkor tudatos, felelős, ugyanakkor együtt érző megélésének fontosságáról, a szegénységben élők tanításának, képzésének rendkívüli szükségességéről és nem utolsó sorban a higiénia nélkülözhetetlenségéről mesélnek. Röviden, közérthetően és még mindig a mának.