Tájak tenyerén

Lukáts János (1943) író, költő, kritikus. Tizennyolcadik kötete más műfajt kínál, mint a korábbiak: útirajzok füzérét.

Utazni csodálatos dolog… Életem nagy vállalkozása volt, hogy tíz éve elkezdtem fölfedezni a magyar kisvárosokat. Megismertem és “magamévá írtam” huszonnégyet, az élményekhez személyes véleményemet is hozzáfűztem. A világ kinyílt előttem, szinte akkor ismertem meg a hazámat, történelmünket, Magyarország értékeit.
Vakációk idején azért nem érvényesült az egyszemélyes, szigorú kisvárosi vizitáció. Ilyenkor kibővült mindkét kör, négy-ötnapos útjainkra kettesben mentünk, egy-egy város helyett tágasabb magyar tájegység lett a kitűzött cél. Végül, komolyabb tervezés és vállalkozó kedv vitt el távolabbi (de még mindig közép-európai) országokba. Bárhol is jártunk, kedves emberek, csodálatos természeti tájak, különös kalandok emlékét hoztuk magunkkal, s a vágyat, hogy “ide még biztosan vissza kell jönnünk”.
Minden olvasóm megteheti, hogy “érdeklődő kortárs” szemével néz szét közeli és távolabbi környezetében. Ehhez kívánok maradandó élményeket, szépséges utazásokat: Lukáts János, a “pannonföldi peregrinus”