Szpész új világ

A kötet szerzőjével, Széplaki György novella- és regényíróval, főiskolai irodalomtanár-kollégámmal összeköt a hit a szóban, számos, közösen vallott kultúraeszmény, másfél évtizedes tanári együttműködés, és Adyval szólva, egy tény: “Szentírásos ember, kinek szent az írás.”
Széplaki tanár úr 41 évet töltött katedrán, 2007-ben, 65 évesen ment nyugdíjba az ELTE Bölcsészkar Kultúra- és Irodalomtudományi Intézetéből. Internetes szakmai oldalait kollégái, tanítványai most is szívesen látogatják. Önjellemző, derűs, stílusos és kifejező gondolatlánca: “Írónak kezdő vagyok. – Kezdő írónak nagyon öreg. – Öregnek meglehetősen fiatalos mozgású és gondolkodású. (A fiataloknak mindig igazuk van. Ha mégsem, arra idősebb korukban jönnek rá, az legyen majd az ő bajuk.) – Az éveim száma szerint jelentős mennyiségű élet- és történelmi tapasztalattal rendelkezem. – Ezekre a tapasztalatokra talán szüksége lehet az utódoknak. – A tapasztalatok elbeszélhetők, megírhatók. – Ez utóbbit is elkezdtem, de a bőség zavarában nehéz eldönteni, mit írjak meg előbb. – Ha sokáig hezitálok, elfogy az időm. – Minden napot írással kellene kezdenem…”
Az irodalomtanáron, írón nem fogott korunk vészes szekularizációja, hitfogyatkozása, világunk “ateistenülése”. Nem tért át a kötelességvallásról az élvezetvallásra. Nem követte a “Sola scientia, solus homo” lózungot: nem tagadta meg hitét, szellemi-lelki örökségét. Nem követte a “via moderna” divatját. Most sem hiszi, hogy eljött a szép új világ. (Dr. Cs. Varga István)