Szivárvány-hídon

“Sok évvel ezelőtt láttam egy szép természeti csodát a Dunakanyarban. Délután volt, vihar után. A nap estébe hajlott, és egy szivárvány, mely keletről ívelt, a Visegrádi Vár alatt egyesült a Duna vizével. Ez a gyönyörű, sokszínű híd kettéosztotta az égboltot. A déli boltozat sötét volt, az északi pedig szinte neonfényben ragyogott.
Ez a jelenség valahogy mégis átcsapott nálam egy kézzelfoghatóbb megfogalmazásba, és elképzeltem egy gömböt, melyet, ha mindig más szögből nézzük, mindig más “oldalát” mutatja. Szinte elképzelhetetlenül sok csodáját annak a kerek világnak, ami ilyen egyszerűnek látszik, mint ez a térelem, és amihez a szivárványhídon eljutottam.” Vincze József új érzéseit, látomásait, bölcseleteit tartalmazza a negyedik kötete, melynek második fele egy keserűen humoros résszel egészül ki: A guminővel gumiszobára megyek cíművel, mely a valóságból ellesett életpillanatokat fűz egybe.