Színház és archívum

A kortárs színháztörténetírás egyik meghatározó paradigmaváltása az archívum fogalma köré szerveződik. Míg korábban a színház specifikumát jelenidejűségében és eltűnésében határozta meg a teória, mára az élő esemény – holt dokumentum oppozíciója több szempontból is megkérdőjeleződött. Philip Auslander gyakran idézett tézise szerint a másodlagosnak tekintett dokumentum konstruálja meg az esemény élőségét az utóidejű reprezentáció révén, a két dolog egymás relációjában létezik, a dokumentum performatív hatalommal bír. A materiális maradványok újrajátszásokban való felhasználása az egyedi esemény eltűnése helyett a továbbélés/újraélesztés metaforáját és értelmezői keretét kínálja a befogadóknak. Az újrajátszások gyakorlata egyben arra is felhívja a figyelmet, hogy a rituálé, a történetmondás, az emberi test az archiválás ugyanannyira autentikus médiumainak tekinthetők, mint a dokumentumok archívumokban való megőrzése. Az archívum genealógiájának vizsgálata az archiválási szempontok, módszerek és a dokumentum fogalmának ideológiai beágyazottságára, társadalmi kontextusra utaltságára hívja fel a figyelmet. Az intézményesített archívumok mentén szerveződnek a kánonok és a kulturális emlékezetek.
A kötetben található tanulmányok ezeket az alapvető kérdéseket és jelenségeket vizsgálják.

Tovább olvasom

39,00 RON

Házhoz szállítás 4-5 munkanap 24 lej
shipping info
Easy box 4-5 munkanap 16 lej
Személyes átvétel Kolozsváron 3-4 munkanap Ingyenes
ISBN: 9786156604392 Tömeg: 0,39 kg Kiadó:

Kiadási év:

Kötés:

Oldalszám:

Nyelv:

Adatvédelmi áttekintés

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.