Szia, Frici!

A történet egy pesti bérház kis lakóközösségének egy nyarát beszéli el, középpontjában a narrátor Fricivel, aki a kiskamaszkor nehézségeivel küzd, nem mindig érti a felnőttek világát, ezért olykor sajátosan magyarázza meg önmagának az eseményeket. Ebből fakad ennek az akár “szocio-regénynek” is nevezhető műnek az elbűvölő humora, mely elviselhetővé teszi a felnőttek néha igazán nagyon kegyetlen világát. A Gyöngy címszereplője levélben írja meg szerelmének félelmetes gyermekkorát, az intézeti és nevelőszülői kegyetlen bánásmódot, de a levél arról is tudósítja a címzettet és az olvasót, hogyan fejlődik ki mindenek ellenére a hősnő önismerete és önbecsülése.