Szerkesztő a vészkorszakban 2.

A soá árnyékában a magyar irodalom zsidónak született, vagy adminisztratív úton zsidónak tartott szerzőit fokozatosan kiszántották a természetes televényből, ahol éltek és tehetségükkel meggyökeresedtek. Számukra, ezekben az apokaliptikus időkben a szinte egyedüli nyugodt, veszteglő kikötőt a Nyugat, s majd utódja a Magyar Csillag jelentette. A folyóirat, amelynek hasábjain egyenlőek maradhattak, mint állampolgárok (noha ez a viszony már a magyar állam esetében nem állt fent), s ahol emberségük esszenciája: irodalmi alkotásaik emberi (szellemi) fogadtatásra találtak. A szerkesztő Illyés Gyula volt. Ezért a magyar társadalomból és kultúrából kitaszítottak rajta keresztül jutottak ahhoz az erkölcsi támogatáshoz és reményhez, amely tartásukhoz, napról napra történő túlélésükhöz elengedhetetlen volt. Ezt az egész magyar kultúrát képviselő felelős szerepet és viszonyt rögzíti az Illyés Gyulának az üldözött írókkal történt levelezése a magyar történelemnek, és ezen belül is: kultúra történelemnek egyik legérzékenyebb és legmegvilágítóbb dokumentum sorozata, – amelyet a most megnyíló levelesládából, már második kötetben bocsátunk közre.