Szerelmes levelek

“Ez a kiadvány, Intézetünk névadója, Szent II. János Pál pápa Familiaris consortio (Családi közösség) – a keresztény család feladatairól a mai világban, szinódus utáni apostoli buzdítása kiadásának 40. évfordulója alkalmából (2021. november 22.) készült. A lengyel pápa ebben az írásában nem fél kimondani azt, hogy “a házastársi szeretet olyan egyetemességet hoz magával, amelyben a személy minden alkotó eleme helyet kap – a test és az ösztön igényei, az érzékek és az érzelmek erői, a lélek és az akarat vágyai -, s e szeretet arra a legszemélyesebb egyesülésre irányul, amely a testi egyesülésen túl nem mást, mint egy szívet és egy lelket hoz létre. Azonban igényli e végső, kölcsönös odaadás felbonthatatlanságát és hűségét, valamint a termékenységre való nyitottságot” (Familiaris consortio 13.).

Bátran ki kell mondani, hogy egy estélyi ruha vásárlása, az érzelmes becézgetés, a bevásárló lista, az őrülten szeretett személyt ábrázoló fénykép csókolgatása, a szerelmet megvalló rózsák ajándékozása, a szerelmes vágyakozás a kedves után, a romantikus érzelmektől túlcsorduló imádság, a kedves arcvonásainak felfedezése a közös gyermekekben, a cumisüveg, a munkahelyi gondokkal küszködő házastárs vigasztalása, vagy bármi ezekhez hasonló igazán emberi megnyilvánulás, a házaspárok életszentségének szerves részét képezi, mert “az ember mint megtestesült szellem, azaz testben megnyilvánuló lélek és halhatatlan szellemmel áthatott test, a maga összetett voltában kapja a meghívást a szeretetre. A szeretet az emberi testet is magába foglalja, s az részesévé válik a szellemi szeretetnek” (Familiaris consortio 11.). A modern kor szentjei szembesítenek bennünket azzal az igazsággal, hogy a nagy jellem, és az erényes élet a hétköznapok egyszerűségéből sarjad ki, és növekszik hatalmassá, akárcsak az evangéliumi mustármag. Szent II. János Pál pápa rávilágít, hogy ez az ember, ez a test és lélek, anyag és szellem egységét alkotó “ember az egyház útja” (Redemptor hominis 14.) a szentség felé. Gianna és Pietro ilyen emberek, akik rámutatnak arra, hogy emberségünk felhasználása, kibontakoztatása nélkülözhetetlen az életszentség elérésében.”