Szent Rinocérosz gyermekei

Hosszabb-rövidebb írások, egy grafikai műterem folyamatosan gyűlő melléktermékei. Néha pihenésképpen, máskor emlékeztetőül, olykor felkérésre született szövegek. Talán figyelemfelkeltő gesztusok. Orosz István grafikus, képzőművész, könyvillusztrátor, rajzfilmek rendezője és művésztanár. A műfajok, a technikák, az alkotói fortélyok, amelyek e könyvben szóba kerülnek, mind olyanok, amelyekben ő maga is járatos, vagyis “a körön belülről” képes tudósítani. A könyv legtöbb írása kortársakról, kollégákról, sőt barátokról szól, de ha történetesen egy 17. századi pályatárs munkáit méltatja, akkor is személyes közvetlenség, kortársi rokonszenv érződik a szavain.
A különös cím Albrecht Dürer híres Rinocéroszára utal, az ötszáz éves fametszetre, amely a mai grafikusok számára is jelkép. Címerállat. Dürer sosem látott ilyen lényt, így mindez az alkotói képzelet teremtő erejének pátoszát is közvetíti, de ha valami pajkos iróniát – esetleg öngúnyt – olvasunk ki belőle, akkor sem járunk messze a szerző szándékától.