Szekusok – Gyógyregény

A Szekusok története egyszerű, viszapergetett emlékezések láncolata, két elmegyógyintézeti ápolt önvallomásai alapján. A krimi, a kaland-, a társadalmi, történelmi és lélektani regény, hagyományos és ugyanakkor teljesen újszerű elemeiből áll össze, fűszerezve a hősök gyógyrajzaival. Páskándi Géza: A sírrablók, 1989-ben megjelent gyógyregényének második része. Temesvárról 1989 telén két szekuritátés, gyilkosság árán átszökik a határon, a zűrzavaros történéseket nem értik, parancsra borzalmas tetteket néznek végig, majd követnek el maguk is. A két főfigura Kovácsu és Jonika, se román se magyar csak a politika janicsárjai . Romániában sok magyart, de más nemzeti kisebbségit is alkalmaztak a Szekuritate kötelékében, az évek során sokukat kirostálták és aki maradt, az janicsarizálódott individuum lett. Asszimilálódtak, de gyökereik még elevenek, köztes lények, szörnyetegek és szánni valók, nyelvük se román se magyar, keverik a dzsumbuj, a népi és irodalmi nyelvet. Pestre jönnek elvegyülni, az itt történtek a magyar társadalom bizonyos szegmensét is bemutatják. Ezek az emberek „hiteles” szemtanúkká válnak a befogadók szemében. Kovácsu és Jonika itt sem ért semmit, beilleszkedni nem tudnak, nincs nyelvük, családjuk, hazájuk, hitük – ez egyenes út az elmeintézetbe. A regény „orvosi szakvéleménnyel” és Kovácsu vagyis Kovács Bendegúz utolsó vallomásával zárul.