Szégyen

Szufijá Zinóbiá elsőszülöttként szégyent hozott a családjára: fiúnak kellett volna születnie. Ezért szeretet nélkül nő fel. Beszédre képtelen, érzelmeit csupán pirulással, lángoló arcbőre színével tudja kifejezni. Mivel nem képes hazug álcát ölteni, a világ kiveti magából, és ő vérengző vadállattá válik, aki védtelenekre támad…
Salman Rushdie harmadik regénye kegyetlen látlelet Pakisztánról, amely “nem Pakisztán, vagyis nem teljesen az – írja a szerző. – Két ország, egy valós és egy fiktív létezik egyazon, vagyis csaknem egyazon területen. Az én történetem, az én fiktív országom, mint jómagam is, valamilyen szöget zár be a valósággal. A magam részéről szükségesnek tartom ezt a kis defókuszálást, amelynek értéke egyébként természetesen vitatható. Én úgy látom, hogy nem csupán Pakisztánról írok.”
A Szégyen a második része Az éjfél gyermekeivel kezdődő és A sátáni versekkel záruló trilógiának.