Szavak ösvényein

Az utóbbi esztendőkben egy szablya nyitja az utat a magyar irodalom áradásához: a Balassi Bálint-emlékkard mint irodalmi díj adta a bátorítást és a késztetést nagy tehetségű irodalmároknak, hogy tekintsenek vissza a XVI. századra, és fedezzék fel a magyar szellemi gyökérzetből felnövekedő és kilombosodó európai rangú költészetet: Balassi Bálint életművét.

Bálint napján, február 14-én ezúttal az arab világba törnek be a Balassi-strófák: ezek a tipikusan magyar, és egyben európai értékek.

Abdallah Abdel-Ati Abdel-Salam Mohamed Al-Naggar már budapesti egyetemistaként fölfedezte a XVI. századi európai költőóriást, és érzékelte a poéta életművének nemességét, nagyszerűségét. Talán világirodalmi rangját is.

Most, e kötettel Abdallah széles irodalmi tér előtt nyitja ki a Balassi-kincsek megismerésének lehetőségét: az arab irodalombarátok merülhetnek bele a XVI. századi Magyarország versművészetébe.

Fölidéződik az ausztrál költő, Ross Gillett, aki négy Balassi-költeményt ültetett át anyanyelvére, és az ausztrál irodalom kincsévé tette a XVI. századi magyar költőóriás eme alkotásait.

Azon a kontinensen vetette meg lábát a magyar végváriság poétája, amely földrészen addig alakja teljesen ismeretlen volt. Említhetjük a japán Harada Kijomi műfordítónőt, a török Dursun Ayant, a kongói Gabriel Zanmaku Zanmaku Olembét, a brazil Nelson Aschert, akik – a többi kitüntetettel együtt – globális költészetté emelték Balassi-életművét.

Most az arab világba, a földkerekség egyik legizgalmasabb kultúrájú közegébe lép be a mi középkori költőnk, és versei ott is hirdetik a magyar kivételességet. Az arab művész alkotása révén megelevenedik a végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege, “Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve.”