Száműzöttként Madeirán

Vesztes világháború, széthullott birodalom, társadalmi kataklizma, polgárháborús állapotok. Egy fél évezreden át tartományokat, kontinenseket, népek tucatjait kormányzó dinasztia vagyonának elkobzása, kiszolgáltatva a családot a győztes hatalmak önkényének. Az utolsó osztrák császár és magyar király két év uralkodás után ezzel nézett szembe 1918-1919-ben.
A kötet csak érintőlegesen foglalkozik nagypolitikai kérdésekkel, sokkal inkább egy száműzött uralkodói család mindennapjaiba enged bepillantást. Ahol a költözéssel járó apróságok felülírják az elveszett hatalom és befolyás fölött érzett keserűséget, és ahol a jövőt jelentő hét – és a még meg sem született nyolcadik – gyermek egészsége a legfontosabb. Ahol új értelmet nyernek az oly sokat emlegetett szavak: becsület és szolgálat.
Károly azzal a tudattal hunyta le végleg a szemét Madeirán 1922. április 1-jén, hogy legalább a hozzá legközelebb állók nem kudarcként tekintettek rövid életére. Számot vetett önmagával és Teremtőjével, és tartásával példát mutatott örökösének, az elsőszülött Ottónak, hogyan viseli balsorsát egy keresztény uralkodó, hogyan távozik alázattal és megbékélve a földi élettől.
Hittel és tiszta lelkiismerettel.
És valószínűleg ez volt a legfontosabb, amit örökül hagyhatott neki.