Sympathy for the Drummer

A Rolling Stones történetét pályafutásuk évtizedei alatt számtalan könyv és dokumentumfilm dolgozta már fel, de többségük a színpadon is mindig reflektorfényben álló frontemberekre fókuszált.
A zenekarok dobosaira általában kevés figyelem irányul, és fokozottan így van ez, ha a dobos szótlan, visszahúzódó típus, mint a két éve elhunyt Charlie Watts volt, akinek botrányoktól mentes magánélete a bulvársajtót sem érdekelte.
És mégis: ki ne tűnődött volna már el azon, hogy milyen ember lehet az a szerénynek és kedvesnek látszó fickó a sztárok mögött?
E könyv szerzője maga is dobos, aktív zenész, aki mindig is a hátsó sorból figyelte a színpadi eseményeket, ezért tapasztalatból tudja, hogy gyakran éppen a dobos lélekjelenléte menti meg a szétesőfélben lévő zenekart.
Charlie Watts életét is úgy mutatja be, mint aki a Rolling Stones botrányoktól hangos története során akkor is az összetartó erőt jelentette, amikor Jagger és Richards éveken át jóformán szóba sem álltak egymással, a másodgitáros nagyon jól elvolt a maga kis világában, a basszusgitáros pedig gyakran távollétével tüntetett.
A szerző szakemberként rávilágít azokra az apró technikai fortélyokra is, amelyek egyedivé tették Watts dobolását, aki a jazz világából érkezett a rock ‘n’ rollba, és mind szerényen összeállított hangszerét, mind játékstílusát tekintve megmaradt jazz-zenésznek akkor is, amikor a Stones stadionokban lépett fel.
“Élvezetes Stones-könyv a banda legszófukarabb tagjának szemén és ritmusán át. Végre valaki a dobost is kellőképpen értékelte.”
Larry Sloman

“Charlie Watts megátalkodott jazzrajongó volt, aki nem igazán kedvelte a rock ‘n’ rollt, és akit hidegen hagytak a drogok, mégis találkozott velük, mikor összekerült a Stones-zal. Az a képessége, ahogy a szakadt bluest, a lepukkant countryt és a szennyes hard rockot ugyanolyan feszesen tolta, nélkülözhetetlenné tette őt a bandában. A legnagyobb rock ‘n’ roll banda nem létezhetett a legnagyobb rock ‘n’ roll dobos nélkül.”