Solo játékai

“Sokan kérdezik tőlem, miért olyan sötét az általam lefestett világ. Miért, az a világ ahol éltek, olyan fényes? A Sötét Erők nem ismerik a kegyelem fogalmát. Amit viszont a “Fény” nem ismer, az a becsület. Melyiket választod?”

“Kedves Olvasó! … hmm… miért is használom ezt az agyoncsépelt klisét? Miért is kellene kedvesnek lenned? Hiszen ha már elolvastad tőlem a Vámpírkardot, nem ez a jelző illik rád.
Akkor kezdjük újra, jó?

Te Vakmerő, aki idemerészkedett!
Ha azt hitted, hogy a Vámpírkard a kezdet és egyben a vég is, és “boldogan éltek, amíg meg nem haltak”, abban nagyon tévedsz. Az igazi játék csak most kezdődik – Solo Játéka, halálos és kegyetlen.
És hogy ne légy olyan nagyon nyugodt: hallottál már róluk?
Jules Verne: tengeralattjáró, léghajó, és sok minden más…
Herbert Wells: atombomba, holdutazás…
William Gibson: mátrix, kibertér…
Ezekkel mind találkozol, nap mint nap. De pár név kimaradt, holott az általuk felvázolt képekre hivatkoznak már komoly tudósok is. Én csak egyet szeretnék kiemelni:
MICHAEL MOORCOCK
Miért is? Megalkotta a párhuzamos világok Multiverzumát, ahol csak egy közös pont létezik: Tanelorn, az örökkévaló város, amely része minden létsíknak.
Te bizonyára tudsz róla, kalandor…
Nos, ha követed Solot, nem jutsz el Tanelornba. Számtalan más világ is létezik, máshogy szervezve, és máshogy felépítve. Sokkal ijesztőbb helyekre viszlek majd…
Jössz?..
Az ajtó nyitva…”

Alexander Wolf