Satuprés

“Amikor a főnökség elmegy, a dörzsöltebb melósok átírják a számokat, különös ismertetőjeleket hagynak maguk után. Az értekezleten kötelező részt venni a fontos embereknek. Iván magyaráz, körbeállják, nemigen szól senki semmit. Talán azért találta ki a helyszínt, mert itt mindenki látja, milyen intenzitással dolgozik, szervezi a munkát, irányítja a gyárat. Noha ott áll a tárgyaló üresen, meleg helyiségben, ülve lehetne értekezni, kávézni. Egyedül Józsinak tetszik az ötlet, de neki nagyon, rálát, ahogy érkeznek a vezetők. Ringó csípővel jön Désiré lánya, a hóna alatt kék színű mappával, Józsi gyönyörködik. Ezért érdemes élni, jó kis gyár a Kitin!”

“Utoljára ballagok ugyanabba az irányba. A hajnal nedvét magukba szippantják a növények. Mintha szeretkeznék valahol. A sarkon túli nyárfán verebek hancúroznak. Nekimegyek egy hirdetőoszlopnak. Az ősz íze idegen, tavaszt hazudok. Az utolsó őrjáraton mosolyt kényszerítek magamra, más lesz eztán. A gyár bejáratánál a portás integet, azt hiszi, tíz év múlva ugyanezt látja.”