Saint-Boniface és lakói

1942 májusában a dél-franciaországi Saint-Boniface nevű kis faluba menekültek tömege érkezik. Azért jönnek, hogy menedéket találjanak a német hadsereg által még nem elfoglalt területen. Két világ találkozik: a helybéliek és a menekült városi lakók, értelmiségiek, művészek. A háború összekeveri a két világot: a néhol tragikus jeleneteket komikus kalandok váltják fel, a hősiesség és bátorság gyávasággal és aljassággal keveredik. Mindenki úgy harcol, ahogy tud: óvatosan, ravaszul, leleményesen vagy épp mohón. A regény középpontjában menekült zsidók, közömbös parasztgazdák, helyi méltóságok konfliktusa áll. A szerzők szatirikus és gyakran kegyetlen ábrázolása senkit sem kímél.
A Saint-Boniface és lakói Gara László (Budapest, 1904. – Párizs, 1966.) feleségével, Nathalie-val közösen írt regénye, mely a második világháború alatt, egy vidéki kis francia településen született, ahová Garáék kislányukkal a német megszállás alatt lévő Párizsból menekültek. A regény először 1946-ban, az Édition du Bateau Ivre kiadónál jelent meg, és azonnal nagy sikert aratott mind a kritika, mind a nagyközönség körében. Gara később maga készítette el a magyar fordítást, amelynek a Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzött kézirata és gépirata képezi jelen kiadás alapját.
A regény fontos történelmi és szociológiai dokumentum: egyrészt a magyar falukutató irodalom – főleg Szabó Zoltán – hatását mutatja, másrészt az első olyan szépirodalmi művek közé tartozik, amelyek bemutatják és feldolgozzák a második világháború szörnyűségeit.