Rövid esszék hosszú téli estékre

Eleinte nem értettem, hogy Demeter M. Attila miért éppen a politikai filozófia mellett kötelezte el magát (hiszen tanított/tanít ő vallás- és történelemfilozófiát is a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen). Aztán megszületett a magyarázat: „A politikai filozófia a filozófia azon ága, amely a legközelebb áll a politikai élethez, a nem filozófiai élethez, egyáltalán az emberi élethez, annak megszüntethetetlen sokféleségével együtt” – mondja DMA egyik tanulmányában, amit anno volt szerencsénk közölni a csíkszeredai Székelyföld folyóiratban.

Márpedig ha egy filozófus ennyire az élet közelében akar maradni, akkor szinte szükségszerű, hogy előbb-utóbb rövid esszéket fog írni az embert foglalkoztató legalapvetőbb kérdésekről: hitről, bűnről és szenvedésről, képmutatásról, „örök békéről”, az önismeret hiábavalóságáról és más egyebekről.

Amikor nagyon elégedetlen vagyok saját magunkkal, újra szoktam olvasni Dosztojevszkij Téli feljegyzések nyári élményekről című „beszámolóját” 1862-es nyugat-európai útjáról. És íme, a Rövid esszék…-kel végre megszületett a Téli feljegyzések… ikerkötete! Legalábbis az én fejemben. Illúziótlan könyv mindkettő, de mennyivel „vigasztalóbbak” DMA töprengései az orosz író kíméletlen szatírájánál!

Lövétei Lázár László