Ricardo Reis Szibériában

A dél kísértéseRemegek, és egy idegen világtárul ki. Táncol hullámsapkás tenger.Sarkamon ülök, köröttem énjeimmel,fénybe ivódnak a magnóliák.Ez a dél kísértése! Ideáktűnnek fel, Léna arca felragyog,Tombol a nap. Nem tudom, hol vagyok?A tajgában nincs tenger, pineák.„Ricardo Reis!” – A férfi meghajol. –„Otthon kell lenni végre valahol.a tajgában, vagy Vénusz szigetén,Megismertelek. Kutattam utánad.Emlékek, álmok csak fantáziánknakmókái, felbukkan a másik én.”