Rákosi Mátyás Kórház, Észak-Korea

A koreai háború a phenjani és a szöuli rivális koreai kormányzatok összecsapásaként indult meg 1950 júniusának végén, de rövidesen kiterjedt nemzetközi konfliktussá változott. Magyarország az első volt a közép- és kelet-európai országok közül, amelyik egészségügyi csoportot küldött a koreai harctérre, ahol nyolc egymást váltó turnusban több mint 200 magyar orvos, nővér és egészségügyi munkatárs dolgozott 1950-től egészen 1957-ig. Az intézményt – amely hosszú ideig a Phenjan külterületén fekvő Mangjongdében, Kim Ir Szen szülőhelyén, később átmeneti jelleggel Hicshonban és Szongrimban, végül Szarivonban működött – először Rákosi Mátyás Kórháznak nevezték, majd 1956-ot követően Koreai Magyar Kórházként emlegették a hivatalos iratokban. A magyar orvoscsoportok nagyon fontos szerepet töltöttek be a két távoli nép tagjai közötti emberi kapcsolatok kialakításában, munkájuk emlékét máig egy kétnyelvű emlékoszlop őrzi a kórház kertjében. Jelen monográfia első számú célja az, hogy az elérhető források alapján rekonstruálja a magyar orvoscsoportok koreai tevékenységét, elsősorban magyar-koreai kapcsolattörténeti szempontból. A mű szerzője Korea-kutató, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tudományos főmunkatársa, jelenleg Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete a Koreai Köztársaságban és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban.