Pulzus

Külső-belső utazás lenyomata ez a verseskötet. Koncentrikusan szerveződő három ciklusa a szülőhely, szülőhaza körzetéből indít, majd az anyanyelv szféráján átvándorolva sorra veszi a fizikai földrajzi tér jelentősebb gócpontjait, magyarán szólva a tágabb világ némely nagyvárosát. Ember és környezet, ember és lakás, ember és utca, ember és város. Gyermek és szülő, nő és férfi, szülő és gyermek, ember és ember. Szép és iszonytató, jó és rossz, helyes és helytelen, valódi és valótlan, igaz és igaztalan, élhető és elviselhetetlen. Eme pólusok között keresi az ott lebegő változatokat a világban, világokban hol nyitott, hol csukott szemmel járó utazó. Erdély, Magyarország, nagyvilág. Három szóban ezek a kötet földrajzi koordinátái. Lélektanilag a könyv az örök utazó, örök utazás jegyében áll. Alkotónk tiszteleg a magyar költészet fölrémlő csúcsai előtt és kissé pimasz gesztussal olykor hátat fordít nekik. Nem próbálja a versből végleg kiszorítani a burjánzó valóságot, de időről időre előszedi az esztétikai metszőollót. Azok forgathatják haszonnal e könyvet, akik kíváncsiak az emberi sors leszálló és felszálló ágaira, egy fél élettörténet labirintusának vázlatára, arra, hogy mások mit hogyan rontanak el, illetve azok, akik nem bánják, ha szabályok szervezik a valóságot, de örülnek, amikor kiderül, hogy a szabályokat megszegni is lehet. És kell.