Populus, plebs, rusticus

A monográfia három fő szempontból elemzi Szabó István (1898-1969), az országosan ismert debreceni származású történész életművét: Debrecen története, népiségtörténeti kutatások, parasztságtörténet. Utóbbinak veleje egy alapvetően “harmadik utas” szemlélet, amely cáfolja a magyar társadalmi fejlődésben a koraújkori “második jobbágyság”-ról, illetve az “elkanyarodás”-ról szóló téziseket. A munka egyik legfőbb újdonsága, hogy bemutatja Szabónak a nagy történészgenerációval (Szekfű, Mályusz, Domanovszky), illetve tanítványaikkal való kapcsolatát. A népi írók mellett különösen fontos volt Szabó nézeteinek alakulására Hajnal István, akinek hatása összekötő kapcsot jelentett számára a “harmadik utas” népi ideológiához.
Erős Vilmos a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének habilitált egyetemi docense, ahol egyetemes és magyar historiográfiát, történetelméletet, valamint politikai eszmetörténetet tanít.
Eddigi monográfiái: A Szekfű-Mályusz vita, Csokonai, Debrecen, 2000; Asszimiláció és retorika. Szabó István A magyar asszimiláció című tanulmányának rekonstrukciója, Csokonai, Debrecen, 2005; A harmadik út felé. Szabó István történész cikkekben és dokumentumokban, Lucidus, Budapest, 2006; A szellemtörténettől a népiségtörténetig. Tanulmányok a két világháború közötti magyar történetírásról, Egyetemi, Debrecen, 2012 (második, javított, átdolgozott kiadás); Modern historiográfia. Az újkori történetírás egy története, Ráció, Budapest, 2015.